Március 26-án nagy tisztelettel köszönthettük iskolánkban előadónkat, Dr. Horváth Gábor professzor urat, aki az ELTE TTK Fizikai és Csillagászati Intézet Biológiai Fizika Tanszékének Környezetoptika Laboratóriumából érkezett. Ezúton is köszönjük, hogy megtisztelte iskolánkat előadásával. A díszteremben most is kb. 100 fő vett részt az előadáson, a 10 C osztály, és a további érdeklődök.
Az előadó bemutatása előtt levezető elnökünk Domokos Kamilla 10 C osztály tanulója mutatkozott be, és néhány mondatban ismertette az MTA ALUMNI programot.
A jól ismert program ismertetése után Kamilla röviden bemutatta előadónkat.
Dr. Horváth Gábor professzor úr 1987-ben szerezte meg okleveles fizikus diplomáját, majd 1989-ig az ELTE Alacsony Hőmérséklet Fizika Tanszéken tudományos segédmunkatársként dolgozott. 1991-ig Dr. Érdi Péter vezetésével doktorandusz képzésben vett részt az MTA KFKI RMKI Biofizika Csoportjában, majd 1991-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett, summa cum laude minősítéssel. 1993 és 1997 között tudományos munkatárs, adjunktus majd docens volt az ELTE Atomfizika Tanszék Biofizika Csoportjában, és 1994-ben szerezte meg kandidátusi fokozatát biofizikából. 2002-ben itt habilitált biofizikából, majd 2005-ben az MTA doktora lett. 2018-tól az ELTE Biológiai Fizika Tanszékén egyetemi tanár lett, ahol a Környezetoptika Laboratóriumot vezeti. Több évig kutatott a németországi Regensburgi Egyetem Zoológiai Intézetében és a Tübingeni Egyetem Biokibernetika Tanszékén német és magyar ösztöndíjakkal, de kutatómunkáját más ösztöndíjak is támogatták.
Fő kutatási területe a vizuális környezet optikai sajátságainak vizsgálata és az állatok látásának tanulmányozása, különös tekintettel a fénypolarizáció érzékelésére, de biomechanikai kutatásokat is folytat az állatok járását és csontmechanikáját, egyes sportágak fizikáját is vizsgálja. Az ELTE-n biooptikát, biomechanikát, érzék-biofizikát és környezet-biofizikát oktat.
Eddig 10 doktorandusz kutatómunkáját vezette. Munkásságát számos díjjal ismerték el.
Ezúton gratulálunk a professzor úrnak a sikeres tevékenységéért!
Röviden megismerve az előadónk eddigi pályafutását a hallgatóság nagy érdeklődéssel várta előadását.
A professzor úr előadásából néhány példát megismerve tájékozódtunk arról, hogy a fizikai ismeretek miként alkalmazhatók sikerrel a sportban, biológiában és csillagászatban.
Igen fontos volt hallani, hogy a számítógépes modellezések elengedhetetlenek a kutatómunkában, egyértelműen fontos és kiemelt szerepe van az interdiszciplinaritásnak, a tantárgyak egymásra épülésének.
Az előadásból kiderült, hogy csak szimulációk segítségével sikerült kimutatni, hogy ha a férfi és női súlylökés és kalapácsvetés világcsúcs dobótávjainak hitelesítésekor figyelembe vennék a Föld forgása miatt fellépő centrifugális és Coriolis gyorsulásokat, valamint a sportolók testmagasságát, akkor a világcsúcsrangsorok több alkalommal is megváltoznának. Ezt a forradalmi javaslatot eddig még sajnos nem vették komolyan.
A professzor úr elmondta, hogy kutatócsoportja két lehetséges módszert is javasolt arra, hogy a jövőben miként lehet kiküszöbölni e problémát. Megmutatták, hogy a Napot már nem követő érett napraforgóvirágzatok azért is irányulnak állandóan a földrajzi keletre, mert ekkor nyelnek el maximális fényenergiát, ahol a délutánok felhősebbek a délelőttöknél, miáltal ekkor érlelnek legtöbb és legnagyobb tömegű magot.
Terep- és laborkísérletekben megcáfolták azt a közkeletű hipotézist, hogy a zebrák csíkjainak hűtő hatása van a napsütésben fölöttük kialakuló légörvénysoroknak köszönhetően. Ez egy hatalmas előrelépést jelentett az állattartóknál is.
A kutatócsoport új magyarázatot adott a zebracsíkok szerepére, kiderítette, hogy a napsütötte fekete és fehér csíkok határvonalainál kialakuló hőmérsékletugrások megzavarják a vérszívó rovarok hőérzékeléssel történő vérérkeresését, miáltal a csíkos kültakarójú állatok vizuálisan nem vonzók a parazitarovarok számára.
Számítógépes modellezéssel sikerült igazolni, hogy a Nap-Föld-Hold rendszerben a Föld és Hold két speciális Lagrange-pontjában idővel összegyűlik a bolygóközi por, ami a Hold pályája mentén a Hold előtt és után 60 fokkal a Holddal szinkronban keringve két porholdat alkot, ami szórja és polarizálja a rá eső napfényt. Polarizációs távcsővel észlelték mindkét porhold polarizációs mintázatait és igazolták e porholdak létét.
Az előadás lenyűgözte a hallgatóságot, fantasztikus volt a sok kísérlettel és szimulációval látható eredmények megismerése, elemzéseik összevetése.
Az előadás videója:
Ezúton is nagyon szépen köszönjük az előadást, Dr. Horváth Gábor professzor úrnak. Bízunk benne, hogy a további kutatásait is megismerhetjük.
Szerző, szervező: Dr. Jarosievitz Beáta