Már másodszor köszöntöttük iskolánkban nagy tisztelettel előadónkat, Dr. Radnóti Katalin professzor asszonyt, az ELTE TTK Anyagfizika Tanszék főiskolai tanárát, a Magyar Nukleáris Társaság alelnökét. A professzor asszony az idén is nagyon szívesen érkezett meghívásunkra iskolánkba.
A teremben ezúttal is több mint 50 fő vett részt, hiszen zsúfolásig megtelt.
Soproni Theodóra igazgató asszony ezúttal is örömmel köszöntötte vendégünket, majd a levezető elnök, Domokos Kamilla, 10 C osztályos tanuló mutatta be diáktársainak az előadót. Mivel az előadásokon mindig más és más diákok vesznek részt, éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a diákok az előadás előtt megismerjék az előadót, és munkásságát.
Így az előadó mondandója még jobban felcsigázza a diákok érdeklődésér, sokkal vonzóbb lesz, a várva várt téma megismerése. Bízunk benne, hogy a diákok sok híres oktatóval, kutatóval találkozva rövid időn belül ki tudják majd alakítani saját értékrendjüket, és valakit követendő mintaképüknek fognak tekinteni.
Előadónkról sok hasznos információt tudhattunk meg. Dr. Radnóti Katalin középiskolai tanulmányait Budán, a Kaffka Margit Gimnáziumban végezte (ma Szent Margit Gimnázium), ezt követően egyetemi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar kémia-fizika tanári szakán szerezte.
Dr. Radnóti Katalin 1982-1990-ig a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított, de a tanári munka mellett az ELTE Atomfizikai Tanszékén, az akkori fizikatanterv bevezetésével kapcsolatos tevékenységbe is bekapcsolódott. 1990-től az ELTE Főiskolai Kar Fizika Tanszékén dolgozott, kutatott, ahol 1994-ben sikeresen védte meg kandidátusi értekezését. Előadónk több tudományos programban is részt vett, a legutóbbi az MTA Szakmódszertani Programja volt, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetével közösen. Eddig több mint 200 szakmai publikációja jelent meg, közöttük tanári segédletek, fakultatív tankönyv-kiegészítők, példatárak és tanulmányok. A professzor asszony díjai közül csak a legkiemelkedőbb lett ezúttal megemlítve: 2018-ban Szilárd Leó Tanári Delfin díjat kapott.
Sikereihez tisztelettel és elismeréssel gratuláltunk, majd ezt követően nagy érdeklődéssel hallgattuk az előadását.
Az előadás első részében egy rövid betekintés kaptunk Hevesy György, Nobel-díjas magyar vegyészkutató életébe.
Az előadáson megtudtuk, hogy Hevesy György egy kikeresztelkedett magyar zsidó családban született, ekkor vette föl a Hevesy nevet. György nyolc gyermek közül ötödikként jött a napvilágra. Édesanyja bárónő volt. Turán éltek, a turai kastélyban, itt magántanárok tanították. Tíz éves korában Budapestre került és a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ott is érettségizett.
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte, majd egy évvel később a berlini műegyetemen folytatta. Doktoriját Németországban, Freiburgban szerezte, fizikából.
Az előadó Hevesy György életének bemutatása után a tudományos munkásságának a helyszíneire összpontosított.
Hevesy György 1912-ben együtt dolgozott lord Rutherford híres fizikussal is, aki Györgynek azt a feladatot adta, hogy próbálja meg kémiai úton szétválasztani az urán bomlási sorában található radioaktív RaD-t a sor záró tagjától, a stabil ólomtól. Akkor még ezeket különböző elemeknek gondolták, mivel az egyik radioaktív, a másik pedig nem.
„Nos fiam, ha megérdemled a sót a levesedbe, a sugárzó RaD atomokat különítsd el ettől a sok piszkos ólomtól!” – mondta Rutherford a legenda szerint.
Ma már tudjuk, hogy ezek az ólom különböző izotópjai, ezért kémiai eszközökkel nem szétválaszthatók. Ebből a megoldhatatlan feladatból született meg Hevesy Györgynek a radioaktív nyomjelzés ötlete, és a radioaktív ólom izotóp felfedezése.
Az ötlet után Hevesy György újra hazajött Magyarországra, az első világháborúban a Monarchia hadseregében – Nagytétényben – katonáskodott. Közel volt Budapesthez, és így sok mérést kezdett végezni a budapesti egyetemen, ahol volt erre laborkörülmény.
Kármán Tódor felkérésére Hevesy György elvállalta a Tudományegyetem fizika-kémiai tanszékének vezetését, de 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot; ekkor Niels Bohr meghívására a koppenhágai laboratóriumba utazott. Ő is részt vett a Niels Bohr Intézet megalakításában. Itt már Bohrral is együtt dolgozott, majd később Stockholmba menekült.
1943-ban „A radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban” indoklással Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat. 1959-ben az Atoms for Peace Awards (Az Atom Békés Felhasználásáért díj) kitüntetést vehette át a radioaktív izotópok békés felhasználásért. A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tagjai közé.
A hallgatóság ezúttal is nagyon élvezte az előadást, hiszen tudománytörténeti szempontból is nagyon gazdag ismeretanyagot nyújtott.
Ezúton is köszönjük az előadást a professzor asszonynak.
Szerző és szervező: Dr. Jarosievitz Beáta